A Hamoni® Harmonizer
Készülék története

Az eszköz története és bepillantás a jövőbe.

1945

A 2. világháború vége. A 19 éves német Heinz Stolze Kanadába emigrált röviddel a háború után, egy jobb élet reményében. Szinte ezzel egy időben, féltestvére Manfred Fennesz Ausztriából is odautazik. Stolze megtalálja élete szerelmét, és házasságot kötnek. Azonban Fennesz Úr nem tud semmit féltestvére létezéséről – ez a körülmény, csak 2010-ben változik meg.

1946-tól körülbelül 1980-ig

Stolze, egy kanadai televíziós producernél talál munkát. Egy futószalag mellett kezd, majd elmegy a kutatási részleg elektromos-oktatására, amely a nagyfrekvenciás technológia változásairól szólt.

Ezután osztályvezetővé léptetik elő. Hála a kapott jó jövedelmének, 55 évesen nyugdíjba mehetett. Ő és felesége úgy döntenek, hogy Ausztriában akarják tölteni a hátralevő életüket és visszaköltöznek Kanadából. Gloggnitzban, Alsó-Ausztria déli részén telepednek le. Stolze még Kanadában elkezdte kidolgozni a mai Harmonizer egyik elődjét. A nyugdíj most már sokkal több időt biztosított az eszköz fejlesztésére, de még csak egy prototípust készített, kizárólag személyes használatra.

1980-tól körülbelül 2009-ig

Stolze a Harmonizer első változatát az 1980-as években mutatta be. A készülék akkor még egy másik nevet viselt, és főleg csak rokonoknak és ismerősöknek ajánlotta Bécs egy kis körzetében és Alsó-Ausztriában. Nem volt nagy érdeklődés, hogy Stolze kereskedelmi forgalomba bocsájthassa a készüléket, és biztosíthassa a költségeket. Abban az időben az sokkal nehezebb volt, hogy nagyobb közönséget érjen el, mint ma. Az internet még nem létezett.

Heinz Stolze hagyatékából ismerjük az első vevői visszajelzéseket az eszközről, egész kéziratokat, gépelt leveleket, az 1980-as évekből. Az egyik ilyen visszajelzés megtalálható ezen az oldalon. Később Stolze bejelenti a szabadalmat a készülékre és alkatrészeire, de a piac még mindig nem mutatott érdeklődést az eszköz iránt.

2009-től 2012-ig

Manfred Fennesz véletlenül felfedezi féltestvére létezését. Azonban senki nem tudja, hogy a családját hol keresse. Hosszú idő után jön el a happy end: a két testvér életükben először végre láthatják egymást. Stolze és Fennesz azonnal megtalálták a közös hangot, mindketten feltalálók (Fennesz Úrnak már több szabadalma is van más területeken, többek között, fűtési technológiában).

Fennesz Úrnak határozottan lépnie kellett a Harmonizer további munkáinak folytatására, hogy megbirkózzon a feladattal, hiszen ő nem volt képzett villamosmérnök. Sajnos Heinz Stolze 2012-ben 86 évesen meghalt, és bár szóban elmondta Fennesz Úrnak a tudást és a szabadalmat, alig maradt vissza írásos feljegyzés a készülékről.

2012-től napjainkig

A Hamoni® kutatócsoport jelenlegi összetétele többek között abból adódik, hogy Fennesz Úr a további fejlesztés érdekében más szakértőket is igénybe akart venni, a kevés írásos feljegyzés miatt. Rövid időn belül a kutatócsoporthoz egy radiesztéta, egy mérnök fizikus és egy gépészmérnök is csatlakozott. A hiányzó bejegyzések komoly problémát jelentettek, de a néhai Heinz Stolzet már nem lehetett megkérdezni.

Kezdetben a tudós csapatban szkepticizmus uralkodott. Először a fizikussal találkozott a csapat, aki azt akarta bebizonyítani, hogy Fennesz Úr egy sarlatán (később alázatosan beismeri, hogy tévedett). Először a tudósok nagyrészt sötétben tapogatóztak a tekintetben, hogy elméleti magyarázatot adjanak a készülék működéséről. De fokozatosan fény gyúlt a sötétségben. A készülékre váratlanul nagy lett kereslet, és a kutatócsoport, amely már hosszú ideje dolgozik, úgy érzi, hogy ez egy Isteni ajándék.

A készülék forgalmazása az interneten óriási segítséget jelent, mert így sokkal nagyobb közönséget ér el. Ez azt jelenti, hogy sokkal értékesebbek a felhasználók visszajelzései, mint amilyennek valaha is Heinz Stolze megálmodta. Ez megkönnyíti számunkra az eszköz fejlesztését.

A jövő

A jövőben két fontos területre összpontosítunk. Egyrészt a tájékoztatásra, hogy mi történik az emberben sugárzás esetén. Ezek az eredmények nagyon fontosak a készülék további fejlesztése érdekében. Például, erre a célra építeni fogunk, egy önálló EEG (Elektro Encephalogramm) eszközt, mert tudni akarjuk, hogy mi történik az agyhullámokkal sugárzás alatt.

Másrészt egy termékfejlesztés, a Harmonizer egy mobil változatának kidolgozása. A vásárlók gyakran érdeklődnek a „hordozható változatról”, azonban a készülék miniatürizálása mind tudományos, mind gyártási szempontból nem egyszerű feladat. Nem fogunk elsietni semmit, addig dolgozunk, amíg képesek leszünk előállni egy piacképes termékkel, amely megfelel a szabványoknak és a munka is minőségi lesz.

Köszönetnyilvánítás:

Igyekeztünk a Hamoni® Harmonizer történetét felkutatni amennyire lehetséges. Az emlékek keresésében Heinz Stolze özvegye nagyon sokat segített nekünk. Ma Stolze asszony Reichenau Raxban él, Alsó-Ausztriában. Őszinte köszönet neki. Poszthumusz szeretnénk megköszönni Stolze Úr sok munkáját. Ő a Harmonizer atyja, és az Ő teljesítménye nélkül a készülék használata nem lenne lehetséges.

Kutatásunkról:

EEG-Messung an einem Buben

Mit kell tenni, ha elektroszmog és geopatikus hatás terheli agyunkat? Ez a kérdés számunkra különösen fontos, mert az agy és a nemi szervek a legérzékenyebb szerveink a testünkben. Sokan az agyat egyfajta biológiai számítógépnek tartják. A szinapszisok rendkívül sok képet közvetítenek egy pillanat alatt.

Nagyon érdekes az a gondolat, hogy az agyra, mint egy számítógépre tekintünk, amely az információk feldolgozásához elsősorban az elektromosságot használja, azt átalakítva. Ennek oka, hogy az áram túl lassú, ezért valóságos ionpumpák teszik lehetővé az ingerület villámgyors terjedését az emberi agyban.

Azt feltételezzük, hogy a tudatunk lényegében mágneses jelenség, melyben a mágneses mezők által generált áram gyakorlatilag azonnal terjed. Ezért lenne számunkra különösen fontos, nem csak az agyhullámokat mérni az EEG (elektroenkefalograf) segítségével, hanem az agy mágneses mezőit is EMG (elektromagnetograf) rögzíteni.

Versuch mit Tomatenpflanzen

Hogyan befolyásolják az elektromágneses mezők a növények növekedését és az egészségét? Az elmúlt években számos érdekes tanulmány jelent meg, amelyek kimutatták, hogy a növényi magvak igen érzékenyek a mágneses mezőkre. A megfelelő „kezelés” a vetőmag termőképességét jelentősen növeli. Miért lényeges ez?

Jelenleg a világban állandó a vetésterület, viszont folyamatosan növekvő a népesség, ezért folyamodtunk egyre több és több műtrágya, és növényvédő szer felhasználásához, majd a géntechnológiához. Ha vetés előtt a magokat csak a megfelelő mágneses mezővel kezelnénk annak érdekében, hogy növeljük a hozamokat, ez lenne a leginkább környezetbarát módszer alternatívája.

De a nehéz helyzetben mindig leragadunk a részleteknél: A szükséges mágneses mező növényről növényre változik, és számtalan kísérlet kell, hogy megtaláljuk a megfelelőt. Ehhez létre kell hozni az infrastruktúrát, azaz, szükségesek üvegházak, ha azt akarjuk, hogy a kísérlet ne csak a meleg évszakban legyen végezhető.

Mi a helyes kifejezés a kutatásunk számára?

Specialitásunk, nagyjából megegyezik az úgynevezett bioelektro-mágnesesség kutatási területtel. A téma tehát nagyon igényes, így csak egy egyetemi oktatás nem elég. Szükség van többek között a fizika, elektrotechnika, biológia, kémia és az orvostudomány ismeretére. És az sem baj, ha van ötlete a növénynemesítőknek is (lásd a kísérleteket az elektromágneses mezők hatásáról a növények növekedésére).

Sőt, nem sokat lehet kezdeni csak az elméleti tudással, szükségünk van rengeteg gyakorlati tapasztalatra. Az interdiszciplinaritás kihívást jelent, de rendkívül izgalmas. Hiszen még mindig nagyon sok a fel nem fedezett terület. Az orosz tudós Szergej Gregoriev írta egy tudományos publikációt a témában 2015-ben: „Miközben már mindent tudunk az ionizáló (azaz radioaktív) sugárzás befolyásáról a szervezetre, a nem-ionizáló sugárzás területéről szinte semmit nem tudunk”.

Hálásak és boldogok vagyunk, hogy nem tudjuk kivizsgálni közvetlenül ezt a területet egyetemi környezetben. Miért? Mert mi, tudósok ma nagyon függünk a kutatási alapoktól és nagyon komoly nyomást gyakorolnak, hogy publikáljunk. Ehelyett a valódi speciális kutatási területre fókuszálhatunk, és nem kényszerülünk szenzációhajhász kiadványokra.